A demencia nem csupán az emlékezet halványulását jelenti – egy összetett neurológiai állapot, amely lassan, alattomosan nehezíti meg a mindennapokat, előbb az érintett, majd a családtagok számára is. Hazánkban a legfrissebb demencia statisztikák alapján a 60 év feletti lakosság körülbelül 7 százalékát érinti a betegség valamilyen formája, ami 160–170 ezer főt jelent. 

Ez azonban csak a jéghegy csúcsa: sokan nincsenek diagnosztizálva, vagy éppen más kórképek mögé bújik a valódi ok, így a valós szám akár a 300 ezret is meghaladhatja.

A háttérben egy jól ismert jelenség húzódik meg: az elöregedő társadalom. Ahogy nő az idősek aránya, úgy emelkedik a demenciával élők száma is. A 2011 és 2016 közötti időszakra vonatkozó kutatások szerint a frissen megjelenő, új esetek – azaz az incidencia – 242-ről 287 főre nőtt 100 000 lakosra vetítve. 

A már meglévő eseteket tükröző prevalencia ezzel párhuzamosan 649/100 000-re emelkedett. Ezek az adatok nemcsak a diagnózisok gyakoriságát mutatják, hanem azt is, hogy a társadalom jelentős része hosszú éveken át él együtt ezzel a progresszív betegséggel.

Magyarország a nemzetközi összehasonlításban

Ha a magyar adatokat a környező országokéval vetjük össze, kiderül, hogy hazánk az európai középmezőnyben helyezkedik el. A kontinens különböző régióiban a 60 év felettiek körében mért arány 4,5 és 22,7 százalék között mozog. 

Jellemzően a déli országokban – különösen a mediterrán térségben – magasabb az előfordulás, amit részben a várható élettartam alakulása, részben a diagnosztikus gyakorlatok eltérései is befolyásolnak.

Magyarországon a demenciával összefüggő halálozás is egyre gyakoribb: 2020-ban közel 4600 ember halála volt összefüggésbe hozható Alzheimer-kórral vagy más demenciaformával, ami az összes haláleset 4 százalékát jelentette. 

Bár az Alzheimer-kór a legismertebb kórforma, Magyarországon mégis a vaszkuláris – vagyis érrendszeri eredetű – demencia a domináns, méghozzá jelentős különbséggel. A két típus aránya körülbelül 2,5:1, ami jól mutatja, hogy a szív- és érrendszeri betegségek megelőzése nemcsak a szívinfarktus, hanem a memória megőrzése szempontjából is nagyon fontos.

Mit hoz a jövő, és mit tehetünk ma?

A népesség idősödésével számolva világosan látszik, hogy a következő évtizedekben a demenciás esetek száma érezhetően nőni fog. 

A 75 év felettiek körében jelenleg 8–12 százalék közé tehető az előfordulás, és ez az arány várhatóan még tovább emelkedik. A kérdés nem az, hogy lesz-e több demens beteg, hanem az, hogyan tudunk felkészülni rá – egyénileg és társadalmilag is.

Szerencsére ma már tudjuk, hogy az életmód szerepe meghatározó. Az egészséges táplálkozás – például a mediterrán étrend –, a napi mozgás és a szellemi frissességet fenntartó tevékenységek, mint az olvasás, társasjátékozás vagy akár egy új nyelv tanulása, mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy agyunk minél tovább megőrizze működőképességét. 

Orvosi értelemben ezt nevezzük kognitív tartaléknak, azaz annak a képességnek, hogy az agy időben tudjon kompenzálni a kezdődő károsodás ellenére is.

A korai felismerés szintén kulcsfontosságú. Egy egyszerű háziorvosi vizsgálat során végzett memóriateszt, néhány célzott kérdés, vagy akár egy hozzátartozó észrevétele is elegendő lehet ahhoz, hogy elinduljon a kivizsgálás. Minél előbb derül ki a baj, annál több lehetőség marad a lassításra, a tünetek enyhítésére, az életminőség fenntartására.

Mindennapi segítség – kis dolgok, nagy hatás

Ha a demencia már jelen van a családban, a hétköznapok átszervezése elkerülhetetlenné válik. A legnagyobb kihívást sokszor nem is maga a memóriazavar, hanem a kiszámíthatatlanság, a viselkedés megváltozása és az ezzel járó feszültség jelenti. Fontos, hogy a napirend egyszerű, kiszámítható és következetes legyen. Ugyanazok az időpontok, ismerős környezet, kedvenc ételek és szokások kapaszkodót nyújthatnak a betegnek, és egyfajta érzelmi biztonságot is teremtenek.

Emellett sokat segíthet, ha az érzékekre ható tevékenységeket tudunk beiktatni a napba: egy kedves zene, illatok, képek, simogatás vagy közös éneklés mind stimulálják az agy különböző területeit. A cél nem az, hogy „gyógyítsunk”, hanem hogy megőrizzünk – kapcsolatokat, emlékeket, pillanatokat.

Az ápolók és hozzátartozók számára is fontos a támogatás. A megfelelő információk, tréningek és akár egy jó szó a megfelelő pillanatban sokat számíthat. Nem szabad elfelejteni, hogy a demencia mindig két embert érint: aki benne él, és aki mellette áll.

Összegzés

A legfrissebb demencia statisztikák világosan mutatják: Magyarországon több százezer ember él valamilyen szintű kognitív hanyatlással, és az esetek száma a következő években tovább nőhet. Bár az adatok elsőre riasztónak tűnhetnek, egyben lehetőséget is rejtenek. Ha időben felismerjük a jeleket, odafigyelünk a megelőzésre, és támogató környezetet teremtünk, sokkal többet tehetünk, mint gondolnánk. 

‍